Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Az ILO megalakulása, nem sokkal későbbi csatlakozásunk a világtörténelem olyan korszakához, a kor fő erőinek olyan törekvéseihez kötődik, melyek a magyar történelemben kitörölhetetlen nyomot hagytak.

1919. Véget ért az első világháború. A vesztes háború után az ország területének kétharmadát megszállták. A forradalmi mozgalmak Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot, melynek leverése után megtorlásokra került sor. A szakszervezetek betiltották. A nemzetközi szakszervezeti mozgalmak a politikai konszolidáció és a szakszervezeti jogok visszaállítása érdekében bojkottot szerveztek Magyarország ellen, hónapokra elvágva az országot a külvilágtól. Az ILO vizsgálóbizottságot küld ki a magyar munkaviszonyok tanulmányozására.

A Bethlen kormány az ország külső és belső konszolidálása, az elszigeteltségből való kivezetése érdekében1921-ben tárgyalásokat kezdett a Népszövetséghez történő csatlakozásról, mely akkor a Habsburg puccs, a burgenlandi fegyveres konfliktusok miatt sikertelennek bizonyult.

Ezek után Bethlen az ország belső helyzetét igyekezett megszilárdítani. 1921 decemberében kormány és a Szociáldemokrata Párt vezetői megkötötték a Bethlen-Peyer paktumot, amely lehetővé tette a szakszervezetek működését Budapesten és néhány nagyvárosban, ugyanakkor erősítette a kormány belpolitikai helyzetét, és támogatást nyújtott ahhoz, hogy felléphessen a külpolitikai elszigeteltség enyhítéséért. A Habsburg-ház trónfosztása után Magyarországot 1922. szeptember 18-án egyhangúlag felveszik a Népszövetségbe, és ennek következtében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek is tagja lett.

Az ILO közvetve ugyan, de jelentős szerepet játszott Magyarország első világháború utáni történelmi folyamatai alakulásában. Magyarország 1938-ig 19 ILO egyezményt ratifikált

A második világháború utáni időszakot egészen a hatvanas évek közepéig a nyugati világ és a szocialista blokk szembenállása jellemezte. A tripartit struktúrákon belül nemcsak a kormányok viszonyát jellemezte az éles szembenállás, hanem a nagy szakszervezeti szövetségek, a keleti blokkot tömörítő Szakszervezeti Világszövetség és a nyugati Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége szinte ellenséges viszonyban álltak egymással. Magyarország 1949-ben a tajvani rezsim elleni tiltakozásul kivonult a konferenciáról és egészen 1954-ig távol is maradt. A visszatérés után, az együttműködési törekvés demonstrálása érdekében 1956-57-ben összesen 14 egyezmény ratifikációjára került sor.

Az1956-os forradalom újabb cezúra volt kapcsolataink történetében. 1957-től kezdődően az ILO évekig napirenden tartotta a magyar kérdést, a magyar küldöttek mandátumát az egymás után következő konferenciák egészen 1960-ig megsemmisítették, 1961-63 között függőben tartották. A hatvanas évek közepétől lassan javultak kapcsolataink az ILO-val, melyet egy 1966-os Konferencia alelnöki pozíció, közös projektek és egy-egy ratifikáció jelzett, azonban a szocialista országok és az ILO kapcsolatát továbbra is bizonyos távolságtartás jellemezte.

A nyolcvanas évek végének reformfolyamatai, majd különösen a rendszerváltás után az új intézményrendszerek kiépítésében biztosított ILO segítségnyújtás magasabb szinte emelte kapcsolataink szintjét. 2000-től kezdődően Magyarország már donor országgá vált, hiszen első ízben már anyagilag is támogattuk az ILO technikai együttműködési tevékenységét ű a gyermekmunka elleni IPEC program támogatásával.

Magyarország 2005-2008. között az ILO helyettes tagja volt. A konferencia 97. ülésszaka alkalmából 2008. június 2-án Magyarországot a 2008-2011. közötti időszakra ismét a testület helyettes tagjává választották.